2008. 09. 17.

Hát igen....

Egy férfi egész nap napozik a tengerparton.
Este nézi magát a tükörben és látja, hogy mindenhol szépen lebarnult, csak a férfiassága maradt fehér.
Másnap kimegy a tengerpartra és beássa magát a homokba, csak azt a bizonyos részt hagyja kinn a napon, hogy az is barna legyen.
Arra sétál két idős hölgy, megállnak és nézik hosszasan.
Az egyik megpiszkálja a napernyőjével, majd bánatosan mondja a barátnőjének:
- Látod drágám, ez a dolog engem 20 évesen nagyon izgatott,
....30 évesen megőrültem érte,
....40 évesen könyörögtem érte,
....50 évesen a lelkemet odaadtam volna érte,
....60 évesen imádkoztam érte,
....itt vagyok 70 évesen, a k__va életbe, vadon terem, és én nem tudok lehajolni érte!
.

2008. 09. 13.

Ajándék


"Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók:
a gondos anya,
a nap és a barátság.
Hely az asztalnál,
és egy szívélyes ölelés.
A tavasz fénye.
Egy gyerek nevetése.
Egy madár éneke.
A patak csobogása.
A fák árnya.
A tenger hullámai.
A nap és az éj.
A nyugalom és a csend.
A hetedik nap.Az élet és a halál.
Embernek lenni a földön."
.
(Phil Bosmans)

2008. 09. 12.

Őszi nap

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár,
a napórákra árnyékod bocsássad
s a szeleket ereszd a földre már.
.
Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe.
.
Kinek most nincs háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára
éjszaka olvas, folyton levelez
s a ligetben bolyong, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja.
.
( Rainer Maria Rilke )

2008. 09. 11.

Vihar

(Elizabeth: Az aranykor)

2008. 09. 10.

Az idő - fa

Jelen életed idő-fája a karmád.
Akkor sem változna, ha akarnád.
Születésed az idő-fa törzse,
Jövőd a koronája, múltad a gyökere.
A múlt tettei így hatnak a mára.
Az élet útja feljutni a legfelső ágra.
De hogy melyik ágon juss fel,
Azt te választod ki, te döntheted el.
Napról napra haladsz előre,
De nem láthatod, hogy mi vár jövőre.
Lehet gyenge az ág, letörik, visszavet,
Lehet tévút, mely sehova sem vezet.
Néha visszatérsz az előző ágra,
Hogy utad mégis felvezessen a koronára.
Tetteid, mint esőcseppek a gyökerekre hullnak.
Így életed tettei befolyásolják az utat.
Ha tetteid helyesek: a faág erős és megtart,
Ha helytelen: a faág eltörik, megakaszt.
Ahogy nő a fa, sokasodik az ága,
Változik, átalakul az utak elágazása.
Sorsod így adott, mégis irányíthatod,
Tiszta tettekkel múltad tévedéseit megválthatod.
.
( Göncölszekér Fogadó - Mayam verse )

2008. 09. 08.

GOOGLE


...............

....BOLDOG (10 éves) SZÜLINAPOT!

.

Paralimpia





"A versenysorozatnak egy ideig paraolimpia volt a neve, majd következett a ma is használatos paralimpia elnevezés. A különbség nem csupán egyetlen betű.
A paraolimpia egyes okfejtések szerint az orvosi nyelvben szabálytalant, kórost, nem teljeset jelentő para előtag és az olimpia szó egymás mellé tételéből, míg mások szerint az alsó végtagok bénulását jelentő paraplegia szó elejének és az olimpia szónak az összevonásából származott.
A paralimpia kifejezés viszont a ma elfogadott magyarázat szerint a párhuzamost jelentő paralel szó és az olimpia összevonásából ered."
(National Geographic)
.
Magam részéről nagyon nagyra tartom, amit ezek a sérült emberek testileg - lelkileg végig csinálnak, hogy fizikai korlátozottságukat legyőzzék!


.

2008. 09. 07.

Cetlik

"Eleinte csak magamnak jegyeztem le a gondolataimat. Néha szükség volt rá. Ha az ember lelkében olykor kavarodás támad, tanácsos minél hamarabb tisztázni mi a fontos és mi nem, miért történnek meg bizonyos dolgok, hová tart, mi a dolga ezen a világon.
Nekem ebben segít az írás. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem sokkal áttekinhetőbbé válnak a dolgok, ha papírra vetjük őket.
A gondolat csupán egy formátlan, zabolátlan erő. Olyan mint a szél. Csak akkor hajt előre, ha vitorlát tartunk elé.
Az én esetemben ezt a szerepet néhány papírlap töltötte be. Cetlikre, noteszlapokra, forgatási naplók hátoldalára firkantottam mindazt, ami éppen foglalkoztatott.

Aztán, amikor az adott probléma megoldódott, ezek az írások mehettek a fiókba."
Ezek Sebestyén Balázs gondolatai.
.
A saját cetlijeimből alakul az én szárnybontogatásom.
Gondolatok, versek, képek nem a fiókban landolnak, hanem itt, a blogomban.
.

2008. 08. 26.

Kecskeméti repülőnapok

2008.08.16-17.



Egy kedves ismerősöm volt a repülőnapon, ezek az Ő fotói.
Köszönöm.

2008. 08. 20.

Red Bull Air Race

2008. Budapest.



Besenyei Péter ötödik lett a mai versenyen.
.

2008. 08. 19.

A tánc művészete



A tánc művészetét abban látom, amit elér a táncolóban és nézőjében is.
.

2008. 08. 15.

Jancsi belépője

Kukorica közt találtak, ott szedtek fel engem.
A nevem is heeej parasztos, de én nem szégyellem.
A juhásznak épp elég ez, úribb, cifrább nem kell.
Ragaszkodom a nevemhez igaz szeretettel.
Becsületes jó magyar név, nem hímez, nem hámoz,
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János.
.
(Petőfi Sándor: János Vitéz című művéből készült daljáték
Szövegíró: Bakonyi Károly és Heltai Jenő)

Egy kis halért mindent...

Halak között




A Pillangóházban




Megint egy Állatkerti séta





Ebédre várva....






(Ezt a 2 képet Kvákó 8 évesen fotózta)





Menekülés...















36 fok árnyékban...











Inkább vízet, mint ebédet...





2008. 08. 13.

Az elfogadásról

Néha az az érzésem, hogy a Föld sok ember számára egy büntetőtelep.
.....
Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk elött, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a padlón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.
Ebből a szempontból mindegy, hogy hajléktalanként csak egy kényelmesebb padért kepesztesz, vagy épp a legújabb fűthető úszómedencéért hajtasz. A lényeg ugyanaz. Az egód folyton macerál, hogy ezt a tárgyat még szerezd meg, amazt az igényedet még elégítsd ki, és akkor végre boldog leszel. Pedig egy fenét! Hazudik a kis aljadék, mi pedig ezredszerre is bedőlünk neki.
Ez a véget nem érő rohanás végül oda vezet, hogy elfelejtünk csak lenni.
A jelen megélése helyett rágódunk a múlton, és aggódunk a jövőnk miatt.
.
(Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas)

2008. 08. 12.

Mosolyod


Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelent.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja!
/II.János-Pál pápa írása/
.

2008. 08. 08.

Olimpiai nyári játékok



1896-ban rendezték az első modern (újkori) olimpiát.
Sportolóink szereplése az újkori nyári olimpiákon
vitathatatlan sikertörténet:
magyar volt minden huszonnegyedik győzelem!
.

2008. 08. 05.

2008. 08. 02.

Egy beszélgetős délután után

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég ahhoz,
hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."
.
(Ernest Hemingway)

2008. 07. 30.

A lemondásról

Menekülés önmagunktól
.
Osho azt mondja, nem azért eszik kövérre magukat az emberek, mert éhesek, hanem mert érzik, hogy üresek. A lelkükben tátongó hiányt próbálják pótolni mindenféle habzsolással.
Közben meg interneteznek, tévéznek, számítógépes játékokhoz menekülnek, egy szóval mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen kettesben maradni önmagukkal.
Veszélyesek az elszalasztott csöndek. Ilyen tempó mellett, amilyenben élünk, az embernek néha félre kellenne vonulnia, hogy tisztázza magában a dolgokat. Máskülönben nem tudja feldolgozni az őt ért hatásokat, levonni a tanulságokat, módosítani a terveket. A végigrohant hónapok után egyre kevésbé látszik tisztán a cél. Manapság könnyű eltévedni...
Meggyőződésem, hogy a XXI. század embere olyan érzelmi világ felé tart, amit még sohasem tapasztaltunk, és talán nem is kellene. A valódi közösségek apránként eltűnnek az életünkből. Egyre ritkulnak a családi együttlétek, csökken a beszélgetések szerepe. Az egó által vezérelt én önmagát akarja megvalósítani. Nem mondjuk el, mi nyomja a szívünket, nem éljük meg közösségben az ünnepeket. A többség inkább internetes oldalakon keres információkat, minthogy tanácsot kérjen egy tapasztaltabbtól. Végül leszokik arról, hogy megfogalmazza, és bárkivel is közölje az érzéseit.
Az egyén lassan leválasztja magát mindenről, ami a másik emberhez köti. Érdeklődésünk egyre inkább a virtuális világ felé fordul, miközben lassan lemondunk arról, ami segíthetné a túlélésünket.
.
(Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas c. könyvéből)

2008. 07. 27.

Nyaralás júliusban, októberi időben

Megérkeztünk. Még kellemes időben.



Láttunk mindenféle állatot: Azért volt, hogy a napot is láttuk egy pillanatra:
Fürdőbe is eljutottunk, sajnos az időjárás miatt kevés élményre futotta:


Kirándulni mentünk, mert még csak hideg volt, nem esett:


A lovaglás remek volt, mindenki élvezte:
Sajnos ennyi. A nyári ősz nem engedett többet. De mégis jó volt, mert együtt voltunk.