2014. 12. 25.

Karácsony

Kezdődött egy kis játékkal (az ajándék osztás után) 

 A legnagyobb öröm, amit már nagyon várt Bubi:

 Aztán más is kapott ajándékot

 És egy kis hangulat


 Végül: önarckép

2014. 12. 20.

Fotós séta

Cene fotózni akart, ezért elmentünk az Erzsébet térre.
Az első amit megláttam, ez volt :-)


 Persze felszálltunk az óriás kerékre is, de a fények és a fülke fala miatt nehéz volt fotózni...

Aztán egy kis séta az "akváriumnál" 


 Végül megnéztük és bementünk az "Adomány fába"


2014. 12. 18.

Foci bemutató

Ma Mukinak volt a foci bemutatója, ami nagyon jól sikerült, mert 3 gólt rúgott! Jön, megy, rohangál, egy másodpercre nem áll meg.




 És a nézők között Lulu is ott volt.

2014. 12. 16.

Balett bemutató

Lulu első balett bemutatóján voltam. Tündériek voltak a gyerekek, de unokám lelkesedése, ahogy élvezte a táncot - leírhatatlan!





2014. 12. 14.

Mikulásgyár

Idén is mentünk a Mikulásgyárhoz és vittük szerény kis adományunkat.
 A két nagyobb fiú jött most velem.



 Persze (?) most is köd volt, de azért megnéztük a jégpályát. Valószínűleg akkor adhatták át, mert kint hosszú sor állt az épület előtt, de a pályán kevesen voltak, azok is fényképezőgéppel :-)

 Aztán jött a szokásos "város nézés".
 Cene elkérte a gépet és menet közben Ő fotózott.


2014. 11. 30.

Madagaszkár Pingvinjei

A győzhetetlen csapat ezúttal rendkívüli kaland felé totyog: Dr. Octavius Vízagy világuralomra törő főgonosz keze egyre messzebbre ér el - talán mert nyolc van neki. A pingvinek kénytelenek egyesíti erőiket egy földalatti szervezettel, az Északi Széllel, hogy együtt szálljanak harcba a közös ellenség ellen.

A két cég munkamódszerei meglehetősen különböznek, de ha le akarják győzni ravasz ellenségüket, akkor mégis vállt vállnak, szárnyat szügynek vetve kell harcolniuk. Különben a világ furcsa változásokon mehet keresztül



A két fiúval mentünk. Jó volt, vicces volt, de mégis (majdnem) jót aludtam rajta....



2014. 11. 15.

Csalóka szivárvány

 Uncsihuggal színházba mentünk, és olyat tettünk, amit én még soha: első felvonás után eljöttünk.Egyszerűen nem tetszett az előadás.

A darab főhőse Czintos Bálint, aki minden vágya ellenére, nem tanulhatott tovább. Műveli a birtokot, de álmai nyugtalanítják. A  főhős szeretne kitörni a paraszti világból, úr, bölcselő, tanult ember akar lenni, ezáltal egzisztenciálisan jobban járni. Szeretné, hogy szava legyen a faluban, és meg szeretné kapni egy olyan nőnek a kezét, aki az úri osztályhoz tartozik.
A rendező elmondta: a címben szereplő szivárvány a bibliai Noé-történetből való. A darabban szimbolikus jelentése van: aki átmegy a szivárvány alatt, az megkísérti az Istent, átveszi a szerepét, és önmaga kezdi intézni sorsát. “És ha ez megtörtént, akkor onnan már nagyon nehéz visszajönni, akkor ott vagy meghasonlás, vagy öngyilkosság következik. Kiderül, hogy a sorsunk adott, nem tudjuk megváltoztatni – jegyezte meg a rendező. – Amikor pedig a főhős szeretne mindent visszaállítani az eredeti állapotba, ugyanolyannak lenni mint volt, az már többet nem megy, ez pedig tragédiát szül.”
Hát ezt nem néztük meg. 

2014. 11. 11.

Márton napi liba

Ha valaki nem eszik libát Márton-napon, egész évben koplalni fog.
A "maggal" (Westeles kolléganők) mentünk libát enni, hogy jövőre ne koplaljunk :-)



 Egyikük kitalálta, hogy legyen szülinapi köszöntés, amire engem választottak, mivel nem rég volt a "nagy" nap. Hozták a (tenyérnyi) tortát, szólt a zene, tapsolt a többi vendég. Bevallom hatalmas élmény volt!

 Aztán, hogy a rengeteg ételt lejárjuk, átsétáltunk a Margit hídon...

„Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” - szól a népi bölcsesség.
Kellemesen hűvös, ködös időben sétáltunk, nekünk "jókedvű" volt Márton.

 ... és elmentünk a Kossuth térre.

Nagyon jó ételeket ettünk, nagyon jó hangulatban.
Jó volt újra együtt lenni!

2014. 11. 02.

Voca People

 Unokahugom meghívását elfogadva, jutottam el az előadásra, ami szenzációs volt! Láttam-hallottam már őket - kicsi részletekben. De így élőben a teljes előadás: kihagyhatatlan!

VOCA PEOPLE élő színpadi énekes produkció, amely az emberi hang döbbenetes erejét ötvözi a ritmusbeszéd, más néven beat box modern művészetével. A zenekar pusztán az énekhang eszközeivel életre kelti a legkülönbözőbb hangszerek, akár gitár, dob vagy trombita hangját. Az előadás olyan élményt nyújt,  amely a zenei virtuozitást a nyolc színpadi előadóművész sziporkázó humorával teszi teljessé.

A nézőket teljesen belevonják a játékba. Falusi Mariann (mintha csak egy nézőt hívtak volna) az éneklésben vett részt.  Mit mondjak: eddig is nagyon tetszett, ahogy énekel, a mai éneklése is elkápráztatott!
.

2014. 10. 31.

Mary & Max

A Gyulaiban, a filmklubban vetítették ezt a filmet. Először fenntartásom volt, hogy gyurmafilmet fogok megnézni, de az első pillanattól ezt el is felejtettem. Egy nagyon kedves, nagyon szép film a barátságról.

 Adam Elliot, az Oscar-díjas Harvie Krumpet rendezőjének új egész estés filmje, a Mary és Max. A történet egy valószínűtlen barátságról szól: a pangó, ausztrál kertvárosi közegben élő Mary találomra levelet ír egy New York-i ismeretlennek, a magányos, enyhén autista brooklyni nyugdíjas Max Horowitznak. Bár soha életükben nem találkoznak, az évtizedes levelezés során egymás életének legfontosabb szereplőivé válnak.

Elliot olyan sztorit mesél el, ami elég sok embert érdekelhet: arról szól, hogy teljesen mindegy, hány évesek vagyunk, milyen rondának vagy szerencsétlennek születtünk, hol élünk és mennyi pénzünk van, mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megérti, aki figyel rá és törődik vele.

 Egyiknek sincs egyebe, mint ez a barátság.


 Dr. Bernard Hazelhof azt is mondta, hogy az életünk olyan, mint egy nagyon hosszú járda. Néhány jól kikövezett. Másoké, mint az enyém, repedésekkel, banánhéjakkal és cigarettacsikkekkel teli. A te járdád is olyan, mint az enyém, csak valószínű nincs annyi repedés rajta. Remélhetőleg a járdáink egy nap összefutnak, és megoszthatunk egymással egy sűrített tejet. Te vagy a legjobb barátom. Te vagy az egyetlen barátom.


2014. 10. 29.

Fürdések

Hideg, de napos idő volt (na meg tanítási szünet), mentünk fürdeni Velencére. Meglepő módon a külső medencékben is lehetett fürdeni, ki is használta a két fiú. Volt ugrálás, néha (szerintem) fáztak is, ezért időközönként bezavartam őket a benti meleg vízbe, melegedni.





 És napközben jött a telefon: tudok-e vigyázni a két kicsire este? Persze hogy mentem, így ott is fürdés volt, bár kicsit kevesebb vízben.