Kérdések

Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon,
hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítessz?
Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni,
akkor mért pártolod a mogorvaságot?
Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni,
mért tartod karjaidat béna lustaságban?
Ha tudsz szeretni, mért várod el,
hogy előbb mások szeressenek?

(Tatiosz)

Töredék

Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja és végül elveszti.
Aki nem hódol be, lényét megtartja,
de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll.
Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés,
vagy nem akar beszennyeződni,
de akkor az életről kénytelen lemondani.

(Hamvas Béla)

C'est la vie

Ünnep?

Megint egy ünnep.

És megint nem voltam fontos azoknak, akik nekem fontosak.

Gondolat

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Stephen King

Ez a húsvét

Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,

mintha húznák-vonnák őket,

oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,

fiatalok megszédülnek,

összebújnak, sugdolóznak,

szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,

Szelek, vizek megperdülnek,

Hol a napfény, hol a zápor

Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,

Sírás és bánat, elülnek.

Minden örül, hogy létezhet,

Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,

Bocsánata van a bűnnek

Fönt a hegen az a Kereszt

Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva

Készülődünk a holnapra,

A pünkösdre, szép pünkösdre,

Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva

Készülődünk még nagyobbra,

El nem érhető csodára:

Örökös harmóniára.

(Bíró András)

A nap idézete

2005.Svájc

Ha én rózsa volnék

Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha engem egyszer lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa volnék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

(Bródy János)

Kaktusz és virága

„Néha hallgat mélyen, néha ha akarja mondja keményen,
néha,ha úgy tartja szeret, máskor gyűlöli az egészet ,
néha úgy érzi mindenre képes,
néha tudja, hogy minden csak véges”
(Arnóczy Janka)


Mélyen szíven ütött.....
és jól esett, hogy valaki ráérzett.....

Ákos

A legújabb szerelem...

A szeretet olyan mint a nap, amelynek melegétől időnként megfosztanak minket a felhők.
A nap azonban mindig ott van az égen.

Ha átmész a szivárvány alatt...

Bögrék

Túl a Maszat hegyen

Minek a törlőkendők,

meg a kefék?
Maszatosan az ember

eleve szép.
Megmondom én a

színpiszkos igazat.
Szeretem, ha az arcom

csupa maszat.
Szeretem, ha az arcom

csupa maszat.

Ha pocsolyát látok az utca kövén,
Ó belelépek vígan, de bele én.
És aztán, tripp-trapp, tripp-trapp, tripp-tiri-trapp.
Otthagyom én a piszkos lábnyomomat,
Széthagyom a szutykos lábnyomomat.

Fönn az ég olyan szép koszoskék,
Nyílnak a réten a büdüskék.
S a zöld lombba a szél beletúr.
Olyan szép, maszatos minden
A Maszat-hegyen innen
És túl.

(Varró-Presser)