Túl a Maszat hegyen

Minek a törlőkendők,

meg a kefék?
Maszatosan az ember

eleve szép.
Megmondom én a

színpiszkos igazat.
Szeretem, ha az arcom

csupa maszat.
Szeretem, ha az arcom

csupa maszat.

Ha pocsolyát látok az utca kövén,
Ó belelépek vígan, de bele én.
És aztán, tripp-trapp, tripp-trapp, tripp-tiri-trapp.
Otthagyom én a piszkos lábnyomomat,
Széthagyom a szutykos lábnyomomat.

Fönn az ég olyan szép koszoskék,
Nyílnak a réten a büdüskék.
S a zöld lombba a szél beletúr.
Olyan szép, maszatos minden
A Maszat-hegyen innen
És túl.

(Varró-Presser)