A lemondásról

Menekülés önmagunktól

.

Osho azt mondja, nem azért eszik kövérre magukat az emberek, mert éhesek, hanem mert érzik, hogy üresek. A lelkükben tátongó hiányt próbálják pótolni mindenféle habzsolással.

Közben meg interneteznek, tévéznek, számítógépes játékokhoz menekülnek, egy szóval mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen kettesben maradni önmagukkal.

Veszélyesek az elszalasztott csöndek. Ilyen tempó mellett, amilyenben élünk, az embernek néha félre kellenne vonulnia, hogy tisztázza magában a dolgokat. Máskülönben nem tudja feldolgozni az őt ért hatásokat, levonni a tanulságokat, módosítani a terveket. A végigrohant hónapok után egyre kevésbé látszik tisztán a cél. Manapság könnyű eltévedni...

Meggyőződésem, hogy a XXI. század embere olyan érzelmi világ felé tart, amit még sohasem tapasztaltunk, és talán nem is kellene. A valódi közösségek apránként eltűnnek az életünkből. Egyre ritkulnak a családi együttlétek, csökken a beszélgetések szerepe. Az egó által vezérelt én önmagát akarja megvalósítani. Nem mondjuk el, mi nyomja a szívünket, nem éljük meg közösségben az ünnepeket. A többség inkább internetes oldalakon keres információkat, minthogy tanácsot kérjen egy tapasztaltabbtól. Végül leszokik arról, hogy megfogalmazza, és bárkivel is közölje az érzéseit.

Az egyén lassan leválasztja magát mindenről, ami a másik emberhez köti. Érdeklődésünk egyre inkább a virtuális világ felé fordul, miközben lassan lemondunk arról, ami segíthetné a túlélésünket.

.

(Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas c. könyvéből)