A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan: barátok, szeretők, család, állás, valaminek mégis a hiányát érzi. Ezért egy reggel úgy dönt: megöli magát. Bevesz egy maréknyi altatót... Egy idegklinikán tér magához, és az orvos közli vele: csupán napjai vannak hátra. Ezekben a napokban a lány új barátokra talál, új vonásokat, új vágyakat fedez föl magában. Rájön arra, nem könnyű eldönteni, hogy ki a "normális" és ki az „őrült", és hogy rajtunk múlik, milyen életet élünk...
.
Nagyon elgondolkodtató: Ki a normális és ki az őrült? És miért kell mindig valaminek megfelenünk? Miért mindig az elvárások szerint élünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése