2009. 10. 01.

Öregek világnapjára

Tegnap elhatároztam, hogy lemosom a kocsimat.
Útban a garázs felé megláttam a leveleimet a konyhaasztalon.
Leteszem a kulcsokat az asztalra a levelek mellé, és meglátom az asztalon a számlákat és a reklámlapokat, amit elhatároztam, hogy a szemétbe dobok, de a szemetes tele volt.
Visszatettem a számlákat azzal a gondolattal, hogy leviszem a szemetet.
Letettem a szemetet és felvettem a számlákat és elindultam befizetni.
Vajon hol van a bankkártyám?
Ah, a tegnap viselt ruhám zsebében!
Elhaladva az asztal mellett, az előbb kinyitott kólás dobozt vettem észre. Megmelegedett...
Megyek a bankkártyámért, de előbb hűtőbe teszem a kólát.
A konyha felé menet észreveszem a kókadt növényeket: meg kellenne locsolni őket!
Leteszem a kólát és megtalálom a tegnap óta keresett szemüvegemet.
Visszateszem a szemüveget az asztalra, vízet veszek egy edénybe, amikor meglátom a TV távirányítóját.
Jobb ha visszaviszem a nappaliba.
De előbb meglocsolom a virágokat. Öntözés közben kiloccsan a víz.
Leteszem a távirányítót, hozok egy rongyot, hogy feltöröljem a vízet.
Tovább megyek, de már nem is tudom mit is akartam csinálni.
A nap végén:
- Az autóm nincs lemosva.
- A számlák kifizetettlenek.
- A doboz kóla az asztalon.
- A virágok nem kaptak elég vízet.
- A szemetes tele van.
- Hol van a bankkártyám?
- Hol van a távirányító?
- Hol van a szemüvegem?
- Az autókulcsomat elnyelte a föld!
A nap végén sehogyan se értem, hogyan voltam elfoglalt egész nap, ha nem csináltam semmit és miért vagyok fáradt!?

Nincsenek megjegyzések: