Álom

Képzeld, veled álmodtam.

Egy majdnem üres és valószínűtlenül magas
lakásban – a te lakásodaban – ültél egy asztal mellett és valami egyesületet vagy egyletet alapítottál. Én is ott voltam.
Volt benne midenféle cím meg funkció, éppen ki akartuk osztani egymás
között a tisztségeket, amikor bejött a fiad. Tudom, hogy kettő van, de
álmomban csak egy volt. Hatalmas mackó volt és igen jó kedvű, valamit
cipelt és mellesleg odaszólt nekünk, hogy ő majd lesz a kultúros. Egy
kicsit bosszankodtunk, hogy egy ilyen nagy, erős fiatalember miért
kulturos akar lenni, mikor azt egy ványadt öreg nyugdíjas nő is el
tudná látni, de azért igen jó kedvünk volt. Annyira vidám fickó volt,
hogy muszáj volt mosolyogni, ha ránéztünk.

Aztán valahogy az utcán voltam, egy hatsávos úton, amikor leállt az autóm. Iszonyú kínos volt, valahogy kirugdaltam az út szélére.

Akkor vettem észe, hogy nincs nálam telefon. Már éppen bepánikoltam volna, amikor megláttalak: egy cabriolettben robogtál a sávokon keresztül felém, a hajad lobogott és vihogva integettél. Gyorsan beugrottam a kocsiba és leszarva az otthagyott autómat röhögve elhúztunk.

(az álomban az a szép, hogy sok igazság van benne...)

(F.J. álma)