Kiscipő

Kis cipő, kis cipő,
Benne Drága tipegő,
Lép egyet és kettőt,
Togyog már a gyerkőc.
Egykettőre felnövök,
Leszek még én szélvész,
Csak győzzétek a léptem,
Feladom ám a leckét.
Kiscipőmet kinövöm,
Vehettek gyorsan kettőt,
Utólérem a felhőket,
Szilas tündér nem áll meg.

Tükröződések

Az elkerülhetetlen

A Halászbástyánál sétáltam.

Nem került el a "jópofa" turista,

aki látja, hogy fotózok, de "jaj, bocsánat",

és belesétál a képbe.

A víztorony

A másolat és az eredeti.

A méretarányos másolatot készítette: Juricza Tibor.

Kirándulás Normafánál

Téma keresés

Egy születésnap ürügyén...

Ebben az életben a nők akaratuk ellenére kerülnek egyik férfitól a másikig

és csak reménykedhetnek benne, hogy végül olyannál kötnek ki,

aki tiszteletben tartja a szabadságukat.

(Tad Williams)

Találkozás

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl,
ha találkozunk egy másik emberi lénnyel.
Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak,
akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.

(A.Schweitzer)

Álom

Képzeld, veled álmodtam.

Egy majdnem üres és valószínűtlenül magas
lakásban – a te lakásodaban – ültél egy asztal mellett és valami egyesületet vagy egyletet alapítottál. Én is ott voltam.
Volt benne midenféle cím meg funkció, éppen ki akartuk osztani egymás
között a tisztségeket, amikor bejött a fiad. Tudom, hogy kettő van, de
álmomban csak egy volt. Hatalmas mackó volt és igen jó kedvű, valamit
cipelt és mellesleg odaszólt nekünk, hogy ő majd lesz a kultúros. Egy
kicsit bosszankodtunk, hogy egy ilyen nagy, erős fiatalember miért
kulturos akar lenni, mikor azt egy ványadt öreg nyugdíjas nő is el
tudná látni, de azért igen jó kedvünk volt. Annyira vidám fickó volt,
hogy muszáj volt mosolyogni, ha ránéztünk.

Aztán valahogy az utcán voltam, egy hatsávos úton, amikor leállt az autóm. Iszonyú kínos volt, valahogy kirugdaltam az út szélére.

Akkor vettem észe, hogy nincs nálam telefon. Már éppen bepánikoltam volna, amikor megláttalak: egy cabriolettben robogtál a sávokon keresztül felém, a hajad lobogott és vihogva integettél. Gyorsan beugrottam a kocsiba és leszarva az otthagyott autómat röhögve elhúztunk.

(az álomban az a szép, hogy sok igazság van benne...)

(F.J. álma)

Egy találkozó

"Ha Neked jó, ha nekem jó,
De ha eszedbe jut,
amit nem mondtál,
Hogyha akinek mondanád,
nincs ott már,
Gondolj rám."

(LGT: Búcsú)

Ne feledkezz meg a barátnőidről!

Az idő múlik....
Az élet megy tovább...
A távolságok elválasztanak...
A szerelem fellángol... aztán pislákolni kezd....
A szívek meg összetörnek...
A férjek elvannak otthon valahol....
Más esetben a házasságnak a bíróság vet véget...
A szeretők jönnek és mennek...
A férfiak megígérik, hogy majd felhívnak, aztán várhatod...
A munka is örökké változó...
Eltávozik mellőlünk anyánk és apánk...
Elköltöznek a szomszédok...
De a barátnők megmaradnak...
Mindaddig, míg akarjuk, ott vannak nekünk...
...

Amikor a bútorok bontogatnak szálakat

A kedves rokonnak képet ígértem.
A régi ismerősnek volt témája hozzá.

Az ismerős és testvére segítettek megoldani.

Így mindenki segített - ismeretlenül - mindenkinek.

Történetek

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság, a biztonsággal.

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,

a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked,

ne mástól várd,hogy virágot hozzon neked.

És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.

Hogy valóban erős vagy.

És valóban értékes.

Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!

A többivel megbirkózom magam.

Akkor a többi nem is érdekel,

Szerencse, balsors, kudarc vagy siker.

Hadd mosolyogjak gondon és bajon,

Nem kell más, csak ez az egy oltalom,

Még magányom kiváltsága se kell,

Sorsot cserélek, bárhol, bárkivel.

Ha jókedvemből, önként tehetem;

S fölszabadít újra a fegyelem,

Ha értelmét tudom és vállalom,

S nem páncélzat, de szárny a vállamon.

S hogy a holnap se legyen csupa gond,

De kezdődő és folytatódó bolond

Kaland, mi egyszer véget ér ugyan –

Ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

(Garai Gábor)

Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívû, dolgos, derék,
tõle tudom ezt a mesét.

Õzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidõlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg nénje.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja
...

Öreg nénje megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
õz erdõben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, õzgidácska!"

(Fazekas Anna)

Bolondok napja

Bolond az, aki a saját világában él.

Én bolond akarok maradni,
és úgy akarom élni a életemet,
ahogy megálmodom,
nem pedig úgy,ahogy mások elvárják.

Paulo Coelho