Uncsihugommal bolhapiacra mentünk és rögtön a legelső árusnál megláttuk Apa egyik réz képét. Furcsa érzés volt látni és hogy árulják. Az árus látva érzelmi kötödésünket (na meg biztosvevőt láthatott bennünk), leengedte az árát. Uncsihugom (úgy láttam) boldogan megvette. Nem vettem volna meg - hisz ugyanez nekünk is megvan - de nem tudom hogy viseltem volna, ha ott marad. Így jó érzés, hogy családban maradt.
1 megjegyzés:
Az ilyen esetekre mondják, hogy olyan, mintha egy filmben lenne az ember.
No és persze, minden jó, ha a vége jó! Apukád mosolygott fentről :)
Puszanda
Megjegyzés küldése