Don Carlos, a szabadság és az önkényuralom elleni lázadás szimbólumává vált...Schiller remekművének központi figurája azonban nem a címszereplő, a boldogtalanul szerelmes spanyol infáns, akitől apja elrabolta a menyasszonyát, sokkal inkább Posa márki, az önfeláldozó, szolgálatkész jóbarát, az elvakult idealista, aki semmiféle cselszövéstől nem riad vissza, hogy helyreállítsa az emberiség elvesztett méltóságát és kivívja a gondolat szabadságát, de még inkább az öregedő Fülöp király, aki hatalmától megmerevedve és kétségeitől tébolyultan, magányosan ül trónján, féltékenyen óvja koronáját és feleségét még saját fiától is. Az ő kezeik között Don Carlos, a lánglelkű, romantikus ifjú csak áldozat lehet. A darab különlegessége egyértelműen a szürke, szögletes, összerakható és szétszedhető hasábokból álló díszlet, mely a „a levegő elfogyását" épp oly jól leképezi, mint a minden mindennel összefüggést és az összetartozást.
(Heti Válasz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése