Idővel az ember megérti mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket...
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet...
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is, égethet és elszenesíthet...
Fogjál hát neki, ültetni a saját kertedet és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon...
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni , hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...
és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér előbb-utóbb visszatérsz a múltba...
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...
Idővel megtanulod hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen...
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hiányozni kezd a régi...
Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...
Megtanulod, hogyha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogyha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a MA a jó, pont ez a perc, nem a holnap...
és megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...
Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...
MEGTANULOD EZT MIND, DE CSAK IDŐVEL...
(Jorge Luis Borges)
Szeretheted, ám érintened nem szabad őket. Nem vágynak intim együttlétre vagy hasonló csacskaságra; kemények, mint a kő, a fejük búbjáig fel vannak fegyverkezve, és sosem fognak behódolni neked. Egy kicsinyke kaktuszgyüjtemény is úgy néz ki, mint valami tündérhadsereg. Ha lekaszabolod valamelyikük fejét vagy karját, megsokszorozódva újra nő, kardjával, dárdájával feléd bökve.
Sammy a kis tengeri teknős 1959-ben kel ki a tojásból Kalifornia partjainál, és a tengerbe mászva rögtön meg is ismeri élete egyetlen szerelmét: a gyönyörű Shellyt. Azonban amint megtalálja, rögtön el is veszíti őt, és Sammy 50 évig járja az óceánt, dacolva minden veszéllyel, megküzdve piranhakkal és egy vérszomjas halászsassal hogy aztán visszatérve a partra ahol született újra találkozzanak és beteljesedjen a félévszázados románc…
A harcos hagyja, hogy a döntés megszülessen.
