Olykor átsétálunk tilos helyen, arra gondolván, hogy csak nem lesz baj belőle.
Olykor áthajtunk a sárgán, arra gondolván,hogy csak nem lesz baj belőle.
Olykor a boltba lerohanva pár precre magára hagyjuk a kisgyerekünket...
Nem megyünk el akkor az orvoshoz, amikor bajt észlelünk, nem hívjuk ki aznap a szerelőt, nem kötjük meg rögtön a biztosítást, nem visszük el az autót a szervízbe, ha zörög a motor.
Szemet hunyunk, ha ittasan vezet a barátunk, ha ellopták a poroltót, ha fityeg a vakolat, ha eldugult a kémény, ha fagyban nincs felszórva a járda.
Elfogadjuk, hogy foghíjas a lépcső, mozog a korlát, zárlatos a vezeték, hogy nem fog jól a fék, ha házilag faragcsált gázkonvektort szerel fel a mesterember. Nyitva hagyjuk az ajtót, elöl felejtjük a gyógyszert, túllépjük a sebességet, zokszavunk sincs, ha lejárt szavatosságú húst tesznek elénk, megesszük a kicsit zöldes színű felvágottat is.
Mindennapos slamposságaink, hányavetségeink, lazaságaink, beletörődéseink, lezserségeink, felszínességeink, megalkuvásaink, figyelmetlenségeink - felelőtlenségeink.
Tényleg így élünk.
.
(Nők Lapja, Szegő András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése