A fenyves erdők elindultak
s hozták a Havas illatát,
hallgassuk meg elcsendesedve
mit mond a kis fenyőág.
Amig csak ember él a földön
akinek szíve - lelke lesz;
amíg csillagra néznek,
égre kitáguló gyermekszemek;
amíg kérges szívek mélyén
lesz egy parányi szeretet,
addig mindig lesz karácsony
a télbe burkolt föld felett.
s hozták a Havas illatát,
hallgassuk meg elcsendesedve
mit mond a kis fenyőág.
Amig csak ember él a földön
akinek szíve - lelke lesz;
amíg csillagra néznek,
égre kitáguló gyermekszemek;
amíg kérges szívek mélyén
lesz egy parányi szeretet,
addig mindig lesz karácsony
a télbe burkolt föld felett.
( Lonczy )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése