Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
-Miért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
a lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
-Miért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
a lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.
(József Attila)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése