A Gyulaiban, a filmklubban vetítették ezt a filmet. Először fenntartásom volt, hogy gyurmafilmet fogok megnézni, de az első pillanattól ezt el is felejtettem. Egy nagyon kedves, nagyon szép film a barátságról.
Adam Elliot, az Oscar-díjas Harvie Krumpet
rendezőjének új egész estés filmje, a Mary és Max. A történet egy valószínűtlen
barátságról szól: a pangó, ausztrál kertvárosi közegben élő Mary találomra
levelet ír egy New York-i ismeretlennek, a magányos, enyhén autista brooklyni
nyugdíjas Max Horowitznak. Bár soha életükben nem találkoznak, az évtizedes
levelezés során egymás életének legfontosabb szereplőivé válnak.
Elliot olyan sztorit mesél el, ami elég sok
embert érdekelhet: arról szól, hogy teljesen mindegy, hány évesek vagyunk,
milyen rondának vagy szerencsétlennek születtünk, hol élünk és mennyi pénzünk
van, mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megérti, aki figyel rá és
törődik vele.
Egyiknek sincs egyebe, mint ez a barátság.
Dr. Bernard Hazelhof azt is mondta, hogy az életünk olyan, mint egy nagyon hosszú járda. Néhány jól kikövezett. Másoké, mint az enyém, repedésekkel, banánhéjakkal és cigarettacsikkekkel teli. A te járdád is olyan, mint az enyém, csak valószínű nincs annyi repedés rajta. Remélhetőleg a járdáink egy nap összefutnak, és megoszthatunk egymással egy sűrített tejet. Te vagy a legjobb barátom. Te vagy az egyetlen barátom.
